Mikor kezdett el foglalkoztatni téged a mozgókép, hiszen korábban jogi tanácsadóként és különböző vállalatok igazgatójaként tevékenykedtél?

A gimnáziumi éveimtől kezdve láthattam „a film nagy korszakának” - Fellini, Antonioni, Bergman, Truffaut, Godard, Kurosawa, Buñuel és a magyar mesterek - alkotásait, aztán az egyetem alatt sem hagytam abba a filmklubok látogatását. Érkezett is a német újhullám a fiatal amerikai rendezőkkel párhuzamosan, miközben a derékhad tovább készítette a jobbnál jobb opuszokat. Ugyan nem volt számomra világos, hogy miként lehetne kapcsolódni a filmkészítők világához, - akkor még csak professzionális keretek között készülhettek el a filmek, - de nem bántam volna, ha sikerül.

Az Inforg megalapítását közvetlenül követték a filmes sikerek különböző magyar és nemzetközi filmfesztiválokon. Producerként vettél részt a filmekben?

Igen, az első, nem saját kisfilmek leforgatását követően, nagyon hamar, mondhatni azonnal átváltottam a produceri tudatállapotra. Éppen a rendszerváltás után voltunk, így ekkor még nagyon kevesen voltunk Magyarországon, akik producerként tekintettünk magunkra.

Az Inforg Stúdióban kezdtétek el a Mozgókép- és médiaismeret tantárgy oktatását is. Miért kezdtetek el tanítással is foglalkozni a filmkészítés mellett?

Mind a hárman nyakig merültünk a filmezésbe. Hartai László rendezőként, feleségem, Klári akkor még filmkritikusként, illetve tv-műsoraink szerkesztőjeként és riportereként. De már a 90-es évek elejétől kezdve vittek egy kísérleti osztályt a törökbálinti gimnáziumban [ma a törökbálinti Bálint Márton Általános Iskola és Középiskola]. Itt kísérletezték, próbálták ki azt a módszert és tananyagot, amire később a tantárgy és a tanterv épült.

Az Inforg Stúdió legnagyobb sikerének azt tartom, hogy a Mozgókép- és médiaismeret az általános- és a középiskolákban „kötelező” tantárgy lett.

Hogyan látod a független film helyzetének alakulását Magyarországon? Mi kell ahhoz, hogy a független filmek érdekvédelme erősebb legyen ma hazánkban?

Állami szerepvállalás nélkül nem lehet a kultúra, és ezen belül a film helyzetét sem megújítani. Jelenleg nem vagyunk megfelelő kezekben. A kultúra egyes területein a megválasztott képviselőknek kellene kézbe vennie az ügyeket ahhoz, hogy megkezdhessük a kármentést.

Producerként mi a meglátásod, mitől jó egy animáció? Mint képzőművészeti formát értékeled, vagy inkább a filmes narratíva határozza meg számodra a jelentőségét?

A nemzetközi aktualitásokhoz képest nézem a film terveket és a filmeket. Számomra mindig az a kérdés, hogy ott tudunk-e lenni a nemzetközi élvonalban, mert érték-hajszoló producer vagyok. Az animációban a szerzői filmek és a kísérletek érdekelnek igazán. De persze nem csak az animációban, hanem az összes filmes műfajban.