Megalapítója és producere voltál a Duna Műhelynek, azelőtt pedig a Balázs Béla Stúdiónál voltál ügyvezető titkár. Milyen úton érkeztél az idei Primanima zsűrijébe?

Talán az önéletrajzom néhány fontosabb számadattal megmutatja a Primanima zsűribe vezető út fontosabb állomásait: 20 év Balázs Béla Stúdió, 15 év Duna Műhely, 15 év Filmtett tábor, 25 éve a Mediawave Alapítvány kuratóriumi elnöke vagyok, és ugyancsak 25 éve veszek részt a marosvásárhelyi ALTER-NATIVE fesztivál szervezésében. 5 éve azonban szünetet tartok, producerként nem dolgozom. 65 éves vagyok, pár éve többnyire Andalúziában élek.

Mit keresel Andalúziában? Elszöktél a magyar filmek elől? Meguntad?

Néhány évvel ezelőtt egyszerre szűnt meg az MMKA, aminek kuratóriumi tagja, és a Duna Műhely, aminek vezetője voltam. Nem elszöktem hanem – úgy éreztem – kihúzták alólam a talajt, a filmes tevékenységem vonatkozásában. Nem untam meg, de tudomásul kellett vennem, hogy nincs rám szükség. Meg sem akartam állni Európa széléig, Portugáliáig. Ott kerestem új hazát, de – szerencsére – közbejött Andalúzia. Családi kötelékek fűznek ide, barátaim vannak, köszön a hentes, a kocsmáros, az utcabéliek, ahol lakom.

Andalúziában akkor nem is fogsz forgatni? De azért látod, hogy milyen az andalúz film? Van olyan egyáltalán? Melyik műfajban erősebbek?

Jerez de la Frontera a város, ahol élek. Ez egy kisebb város Sevilla és Cadiz között, úgy kétszázezer lakossal, közel az óceán. A flamenco és a sherry hazája. Jól érzem magam itt, sok eseményt rögzítettem, talán egyszer majd összeáll belőle valami. Egy kultúr-bodegában, ahol színházi előadások és koncertek vannak, lehetőségem nyílt egy filmklubot szervezni, ahol magyar filmeket mutattam be és néhány alkalommal válogatást a Mediawave fesztiválra beérkezett filmekből. Ez most a filmes tevékenységem. Néha megnézek egy mozifilmet, de nem állítom, hogy ismerem az andalúz filmet.  Sok dokumentumfilmet láttam a flamencóról és – egy itteni filmes barátom jóvoltából – a sherry és a film viszonyáról.

A katalánok úgy tűnik függetlenedni akarnak, de mi van az andalúzokkal? Mit látsz belőlük magyarként?

Nyitott, barátságos, befogadó emberekkel találkoztam. Talán az elmúlt századok történelmi eseményeinek köszönhető ez, hiszen oly' sok náció keveredik az itteni emberekben. Andalúzia külön tartomány, fantasztikus városaival, tenger- és óceánparti üdülőhelyeivel, hegyeivel. Önálló zászlója, tartományi zászlója van, de nem hiszem, hogy el akarna szakadni. Nincs miért, így is önálló. Déli nyelvjárásával, kultúrájával, önálló zászlajával őrzi identitását. Katalónia történelmileg is más utat futott be, erős nemzeti öntudattal rendelkező nép lakja, az elszakadási törekvések mögött azonban elsősorban gazdasági érdekek állnak. Egy katalán nehezen ért szót egy andalúzzal és viszont.

Producerként általában milyen szempontok alapján választod ki, hogy melyik filmötletet támogatod?

Soha nem csináltam filmet pénzszerzés céljából. A forgatókönyvek közül azt választottam ki, amelyik nekem tetszett és én is nagyon akartam, hogy elkészüljön. Aki megkeresett, azzal sokat beszélgettem, nemcsak a filmről, hanem igyekeztem megismerni a filmterv mögött álló személyiséget. Bizonyára tévedtem is. Nagyjából  250 film elkészítésében vettem részt, többnyire producerként. Ebből kiemelek 5 játékfilmet, amely szívemnek különösen kedves:  Dyga Zsombor Tesó, Mészáros Péter Kythera, Igor-Ivan Buharov Lassú tükör, Szemző Tibor Csoma legendárium, Tolnai Szabolcs Fövenyóra, és 5 rövidfilmet, amelynek Cannesban volt a premierje: Iványi Marcell Szél, Mészáros Péter Eső után Kenyeres Bálint Before dawn, Erdély Dániel 411-Z, Kenyeres Bálint A repülés története, és 5 dokumentumfilmet, amelyet időtállónak gondolok: Makó Andrea A Jánó testvérek, Szolnoki József-Búzás Mihály Leptinotarsa, Cs. Nagy Sándor Hintát kötök az életemből, Somogyvári Gergő Riksások, Nemes István Maradandó sérülések.

A kolozsvári székhelyű Filmtett egyesülettel együtt alapítottátok az azóta is népszerű nyári, filmes tábort. Mi vonzott ide, az oktatás területére?

Amikor a tábor indult, még nem volt Filmtett. Zágoni Balázzsal (a Filmtett jelenlegi frontemberének, Bálintnak a bátyja) beszélgetve alakult ki még Duna Műhelyes időmben, hogy kellene valamilyen képzést szervezni az erdélyi magyar film iránt érdeklődőknek. Akkor még a Sapientia Egyetem se működött, filmes szakirányú képzés sem volt. A Duna Műhely egyik feladatának tekintettem a határon túli fiatal filmesek támogatását. Ennek következménye lett a ma már Filmtett Egyesület által szerveződő filmes tábor.

Látsz-e valamiféle párhuzamot a magyar animáció aranykora (’60-as évek) és a közelmúlt animációs fesztiválsikerei között?

Az animációs filmek aranykora szerintem nem feltétlenül a hatvanas évekhez köthető. Megemlítenék 5 animációs filmet, amelyek a hetvenes-nyolcvanas években készültek és nagy hatással voltak rám. Elsőként a Sárga tengeralattjárót, igaz ez '68-as és nem magyar. De itt van Jankovics Marcell Sisyphus, Szoboszlay Péter Rend a házban, Orosz István Vigyázat lépcső, Rófusz Ferenc Légy című filmje, és többet is tudnék mondani. Viszont a Pannónia Filmstúdió megszűnése után, a technikai eszközök fejlődésével többek számára elérhetővé vált az animációs film mint műfaj. Így aztán bizonyos értelemben most is aranykor van. Itt van például a Primanima.

A Primanimán főleg a fiatal generáció filmjei fognak versenyezni egymással. Mit vársz tőlük, milyen filmekre utazol?

Mindig kezdő filmesekkel dolgoztam. A Balázs Béla Stúdióban és a Duna Műhelyben is. Mára híressé vált filmrendezők szinte mindegyikével van közös filmem. Az új tehetségek felkutatását, segítését tartottam producerként kihívásnak. Ezért is vagyok kíváncsi az animációs terület pályakezdő alkotóira és filmjeikre.

Patrovits Tamás és Láng Orsolya interjúja

‍