Milyen út vezetett a mozgóképes világból a szépirodalomhoz? A közelmúltban három ifjúsági regényed jelent meg (Ismeretlen utakon, Erik és a legfelső utáni emelet, Mia & Maja), és írtál egy mesekönyvet (Alpaka eltéved) nemrég. Hogyan kerültél a filmkritikákat követően a gyerekirodalom világába?

Valahogy nekem a könyv és a film mindig is együtt volt jelen az életemben, habár a hangsúly néha erre, néha arra tolódott el. Egy pályázatra írtam a Mia & Maja első fejezetét, ami megtetszett a Cerkabella Könyvkiadónak, így aztán megkezdtük a közös munkát. Sokan mondják, hogy a szövegeim, a bennük lévő párbeszédek, jelenetek filmszerűek, amit én dicséretnek veszek. Szerintem a mai gyerekek agya is erre van ráállva, és eszerint az enyém is.

A mesekönyvedet lapozgatva szemet szúr, hogy a rövid, frappáns történeteket a rengeteg látványos illusztráció teszi teljessé. Szerinted miért kiemelten fontos az illusztrációk jelenléte egy gyerekkönyvben?

Nemhogy az illusztrációk, de a jó, igényes, egyedi illusztrációk jelenléte (volna) fontos. A világról szerzett tudásunk jó része vizuális információkból áll össze. Azt hiszem azt szokták mondani, hogy naponta annyi vizuális inger ér minket, mint egy középkori embert egész élete során. A gyerekek pedig különösen nyitottak, amíg nem tudnak olvasni, nekik természetesen kapcsolódik össze az illusztráció és a felolvasott szöveg. Később színesíti, átértelmezi, aláhúzza az olvasottakat. Szerintem nagyobb gyerekeknek, fiataloknak is szükségük volna illusztrációra.

Miért választottad ezt a “képeskönyves” formát az Alpaka eltéved-hez? Hogyan dolgoztatok együtt Hanga Rékával, a könyv illusztrátorával?

A kiadó keresett meg azzal, hogy írjak egy mesét a már több kötettel bíró olvasni tanulós, Betűzgető könyvek sorozatukba. Én választhattam ki, milyen állat lesz a főszereplő. Sokat agyaltam, több ötletem is volt, de végül az egyik kedvencemet, az alpakát választottam. Lehetett tudni, hogy kevés szöveg és sok kép lesz a könyvben, ami tartogatott némi kihívást. A munka nagy része abból állt, hogy húznom kellett a szövegből, sőt, egy bölcs fókától is el kellett búcsúznom a karakterszám miatt. Ami érdekes, hogy miután megvolt a szöveg, én már csak a kész könyvet láttam. Nem egyeztettünk Rékával, ezért nagyon kíváncsi voltam, mi lesz belőle. Hál’ istennek szerelem volt első látásra.

Szerinted milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy jól működő gyerekeknek szóló könyvnek?

Rengetegféle könyv van akár korosztály, akár téma szerint, így ezt általánosságban nehéz megválaszolni, de azért megpróbálom. Először persze azt kell tisztázni, kinek a szempontjából működik jól a könyv. A kiadó szempontjából? Eladnak belőle rengeteget? Vagy pedagógiai szempontból jó? Vagy a gyerekek szeretik? Netán a szülők?

Mint minden művészeti ágban, az irodalomban is vannak olyan alkotások, amik kereskedelmileg sikeresek. Mondhatni viszik, mint a cukrot. A gyerekkönyvek esetében a marketing mellett vagy miatt szerintem ez azon múlik, mennyire fogja meg a szöveg, vagy a koncepció a szülőt.

Ám ettől ezeknek a könyveknek egy része nem jó szöveg irodalmi, esztétikai szempontból. És akkor vannak azok a könyvek, amik kiválóak, eredetiek, van bennük kraft, de csak kevesekhez jutnak el, mert egy kemény témát dolgoznak fel, vagy mert a szülőnek nem könnyű olvasni. Az illusztrációkkal ugyanez a helyzet. Én azt szeretem, ha egy könyv a gyereket célozza meg, neki szól, szövegestül, illusztrációstul. Nem kedvelem, amikor egy szöveg kikacsintgat a szülőre és röhög a gyerek feje fölött, ahogy azt sem, ha nincs benne semmi több annál, mintha bárki leírná egy óvodás vagy iskolás napját. Egy jó sztori elvarázsol, kiránt a jelenedből, teljesen mindegy hány éveseknek szól.

És mit gondolsz, mitől működik jól egy gyerekeknek szánt animáció? Kisfiaddal szoktatok animációkat nézni? Fontosnak tartod a mesenézést?

Szoktunk mesét nézni, habár tudom, ez régóta vitatéma. Úgy gondolom, lehet animációs filmeket nézni, de nem mindegy mennyit és mit. Ahogy a felnőtteknek szánt filmek, sorozatok esetében, úgy a gyerekeknek készített animációk között is van gagyi és van szuper. A szülő feladata, hogy az igényes(ebb)ek felé terelje a gyerekét. Fontosnak tartom azt is, hogy a szülő együtt nézze az adott filmet a gyerekével, vagy legalábbis legyen valamennyire jelen.

Azt gondolom, az az animáció működik igazán jól a gyerek szempontjából, ami figyelembe veszi a korosztályi sajátosságokat.

Pont most néztük újra a Verdákat, és ledöbbentem, mennyi szexuális utalás vagy felnőtteknek szánt poén van benne. Ezeket a gyerek nem érti, maximum összezavarodik tőlük. Ezt én nem tartom jónak. De, hogy egy ismertebb ellenpéldát is hozzak a közelmúltból, az Elemi című film nagyon szépen mesél történetet, nem a felnőttel akar cimborálni.

Gondolkoztál már azon, hogy a filmet összehozd az írással, például egy mesefilm vagy animáció forgatókönyvírójaként?

Nagy álmom, hogy forgatókönyvet írjak. Rendre eszembe is jutnak ötletek, de egyelőre még nem mertem leírni őket.

Legutóbb megjelent regényed, a Most már biztosan hazaér az eddigi műveidtől eltérően egy felnőtteknek szóló pszichothriller. Miért döntöttél úgy, hogy a felnőtt közönséget választod? Miben volt más ezt a könyvet megírni, mint egy gyerekkönyvet?

Mindig is úgy gondoltam, egyszer majd írok felnőtteknek is. A covid alatt formálódott meg ennek a könyvnek az ötlete. Van, aki csodálkozott, amikor kijött a thriller, nem értette, mi ez a váltás. Számomra ez nem váltás, mindkét irány érdekel, nem gondolom, hogy az egyik kizárná a másikat. Sőt, egyre több példát látok arra, hogy gyerekkönyvírók krimit, thrillert is írnak.

Érdekes volt egyébként, hogy amikor elkezdtem írni, időről időre figyelmeztetnem kellett magam, hogy ez egy thriller, mert hajlamos voltam enyhíteni, lazítani, poénokkal elütni a nyomasztó helyzeteket. Aztán belejöttem.

Kiszállni mondjuk nehéz volt belőle, egy idő után mintha két helyen éltem volna, a valóságban és a könyvbéli házban. Szóval nagy megkönnyebbülés volt befejezni. Most persze benne vagyok egy másikban.

Az írás mellett a budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumban tanítasz magyart és médiaismeretet. Mit gondolsz, miért kiemelten fontos tanítani ezeket a tárgyakat ma 2023-ban?

Anélkül, hogy nagyon belemennék, mi minden probléma a közoktatásban, azt gondolom, hogy minden eddiginél nagyobb szerepe van annak, hogy egy gimnáziumból kikerülő fiatal képes legyen szöveget olvasni, értőn képeket, filmeket befogadni. Mi az Illyésben nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, de azt látom, hogy évről évre nehezebb a helyzet, ami az előbbieket illeti.

Egy olyan generáció szülötteit kellene olvasásra és értő filmnézésre, médiabefogadásra biztatni és tanítani, akiknek nulla-huszonnégyben a kezükben van az okostelefon, és ezzel együtt hitük szerint a világ összes tudása és szórakoztató tartalma is.

Ezek a gyerekek, fiatalok érezhetően másként közelítenek az élethez úgy általában, mint mondjuk akár az öt-tíz évvel ezelőtti korosztály tagjai. És ebben sok minden benne van a média drasztikus átalakulásától a gyerekek érzelmi magára hagyottságán át egészen az oktatás széthullásáig. Mindenesetre ez a helyzet, ezzel van dolgunk. Szóval szerintem az irodalmi és filmes alapműveltség megszerzése mellett kiemelten fontos felvértezni a diákokat egy olyan tudáscsomaggal és kritikai gondolkodásra való hajlandósággal, ami ha meg nem is védi őket a manipulációtól, de legalább az esélyeiket növeli, hogy minél kevésbé legyenek megvezethetők. Hab a tortán, ha mindezek mellett lehetőséget tudunk teremteni arra, hogy megtapasztalhassák a művészeti alkotások hatását, illetve maguk is alkothassanak.

Az idei Primanima Gyerekfilmes zsűrijének leszel tagja. Milyen szempontok alapján fogsz zsűrizni?

A fentebb már említett szempontot mindenképpen szem előtt tartom majd, vagyis, hogy a film tényleg a gyerekeknek szól-e. Emellett figyelek a sztorira, a dialógusokra, a zenére, a vizualitásra, szóval mindenre, amiből összeáll egy film. Sztori szempontjából egyébként nem feltétlenül kell valami nagyon újat mutatni, az is klassz tud lenni, amikor egy ismert vagy sokszor feldolgozott témához másként közelítenek az alkotók. Az egyik kedvenc animációm az Életem Cukkiniként, ami egy gyerekotthonban élő gyerek történetét mutatja be. Ezerszer látott már mindenki ilyen témájú filmet, de ez mégis más, sokkal erősebb.