Animáció és grafika szakon végeztél, de aztán inkább a képgrafika irányába mentél tovább. Miért engedted el az animációt?

Úgy alakult az életem, hogy nem tudtam folytatni, ezen kívül nagyon szeretek egy-egy képpel bíbelődni. A részleteket megrajzolni, sok időt eltölteni vele, beleélni magam egyetlen kompozícióba. Amikor animációs filmeket csináltam, mindig frusztrált, hogy gyorsan tovább kellett lépni. 2000-4000 képet képtelenség ilyen alapossággal megrajzolni.

Képeiden érzékelhető a spanyol képző- és iparművészet erőteljes szín- és formavilága. Művészileg milyen eltérő hatások értek kint, mint idehaza? Mely alkotók a kedvenceid, mely festmények hatottak rád erőteljesen?

Azt hiszem, nem is annyira az eltérő művészeti hatások (ma már bárhol hozzá lehet férni bármilyen tartalomhoz az interneten), hanem inkább a katalán kultúra pezsgő, befogadó, türelmes, toleráns mivolta, a színek kavalkádja egy-egy ünnepen, a mosolygó emberek, a közösség ereje és közös tenni akarása az, ami igazán lenyűgöz és hat rám.

Amikor rajzolok, akkor nem keresek formai referenciákat, saját érzéseim vezetnek. Igyekszem a gyerekkorom emlékképeit feleleveníteni: milyen volt otthon, a nagymamánál, a fa tetején, az óvodában, iskolában.

Persze az engem körülvevő környezet is inspirál. Azt hiszem, nem annyira konkrét alkotók, stílusok, hanem ez a kettősség inspirál: a gyerekkor, az otthon emlékei és a mediterrán kultúrák sokszínűsége határozza meg a munkáimat, valamint a Hollandiában töltött diákévek.

Ha művészeket kell említeni, akiket nagyon szeretek és biztosan hatottak rám, akkor Iscsu Molnár István, Irsa Katalin, Balla Margit, Keresztes Dóra, Chagall, Rembrandt, Vermeer, Pieter Brueghel, Eric Carle, Beatrice Alemagna vagy Květa Pacovská nevét említeném – fura módon egyikük sem spanyol vagy katalán.

Nemcsak illusztrálsz, de önálló köteteid is jelennek meg. A Robotok és a Bújócska - Kukucskálókönyv szerzője is te vagy. Hogyan jutottál el ezekig a munkákig?

Egyszer csak ki kellett festenem magamból ezeket a könyveket, történeteket, érzéseket. A Bújócska konkrétan a Covid járvány hozadéka. Elszomorított, megijesztett, hogy maszk mögé kellett rejtenünk az arcunkat, és sajnáltam azokat a gyerekeket, akiket ez megrémisztett. Segíteni szerettem volna játékosan, humorral. Végül ez a gondolat vezetett el a könyv elkészítéséig. Időm pedig volt bőven.

Lázár Ervin könyveit a Te képeiddel adta ki újra a Móra Kiadó. Milyen kihívást jelentett számodra Réber László ikonikus illusztrációi után a Lázár-meséket illusztrálni?

Nagyon örültem a felkérésnek, mert gyerekkorom kedvenc meséit élhettem át újra, rajzolhattam meg egy új generációnak.

Réber László munkája és neve azonban annyira összefonódott Lázár Ervin történeteivel, hogy nagyon nagy kihívásnak éreztem az illusztrációk elkészítését. Nem volt könnyű.

Az első könyv nagyon nehezen ment. Aztán belejöttem, lassan elengedtem ezt a megbénító érzést. A Szegény Dzsoni és Árnika gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt, csak vissza kellett repítenem magam a 8-10 éves önmagam emlékeibe. A legkisebb boszorkány esetében pedig nem volt előképem, a mese elemi erővel hatott rám. Nagyon élveztem a munkát.

A kortárs szerzők közül Lackfi János nevével forrt egybe a neved. Hogyan alakult ez a kapcsolat, milyen volt a közös munka?

Dolgoztam Molnár T. Eszterrel, rajzoltam Szakács Eszter meséihez, illusztráltam Szabó T. Anna vagy Gáti István verseit, de kétségtelen, hogy Lackfi Jánossal dolgoztam a legtöbbet. János felesége, Juli látta meg a rajzaimat egy kiállításon. Ő ajánlotta, hogy a Kövér Lajost én illusztráljam. Az volt Magyarországon az első könyvem. Ezután több mint 10 könyvön dolgoztunk együtt. Mindig teljes szabadságom volt a képeket és a tervet illetően. Jó visszagondolni arra az időszakra.

Gyerekkorodban milyen animációs filmeket szerettél nézni? Van közülük olyan, amiket a gyerekeidnek is megmutattál? Milyen a gyerekeknek készült animációs felhozatal Spanyolországban?

Gyerekkoromban a Magyar népmesék volt a kedvencem, a Fehérlófia pedig meghatározó élmény volt számomra. Később Norstein filmjeit rajongásig szerettem. Aztán úgy hozta az élet, hogy Jankovics Marcell lett a mesterem, Jurij Norstein pedig emlékezetes előadást tartott az egyetemen.

A gyerekeimnek is megmutattam ezeket a filmeket gyerekkorom minden klasszikusával egyetemben. Nagyon szerettük még Michaël Dudok de Wit A vörös teknős című filmjét, Michel Ocelot Kirikouját, Mijazaki Hajao Chihiro szellemországban című filmjét, valamint a Totorot vagy John Halas Állatfarmját.‍

A spanyol filmek közül pedig a Josep címűt, amely francia koprodukcióban készült Aurel rendezésében, vagy a Chico és Ritát Fernando Trueba, Javier Mariscal és Tono Errando rendezésében, de ezek persze nem gyerekfilmek.

Szerinted mik a legfontosabb elvárások egy gyerekeknek készült animáció esetében?

Attól függ, hogy milyen műfajról beszélünk – oktatófilm, sorozat, rövidfilm, vagy egészestés. Mindegyikkel szemben más és más az elvárás, de talán mindegyikben közös kell legyen, hogy gondolkodó, kreatív nézőnek tekintse a gyereket, hogy hagyjon teret a gondolatainak, érzéseinek, és hogy ne hiányozzon belőle a humor.

Tudod már, milyen szempontok mentén fogsz zsűrizni, mire fogsz figyelni?

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen filmeket neveztek idén a fesztiválra. Igyekezni fogok minden apróságra figyelni. Értékelni fogom, ha egy film elvarázsol, vagy lenyűgöz, ha magával ragad, ha játékos vagy vicces, ha megríkat vagy megnevettet, vagy ha lírai. Értékelni fogom, ha alternatívát kínál a jövőre, ha példát mutat, ha egy elfogadóbb világ képét festi fel, ha egyenjogú partnernek tekinti a gyereket, mint nézőt, ha rámutat a társadalmi és a korosztályos problémákra, ha bátor, ha a formanyelve újító, ha meglep, ha olyan világokat teremt, ahol a fiúknak és a lányoknak ugyanolyan esélyeik vannak, ha feszegeti a tabukat, ha beszél a szabadságról, a másságról, a szegénységről, a kirekesztettségről, a befogadásról, vagy az összefogásról, és ha a mondanivaló egyensúlyban áll a film képi világával és a dramaturgiával, ha kísérletező és előremutató. Biztos vagyok benne, hogy sok izgalmas alkotást fogunk látni, és hogy nem lesz könnyű a zsűrizés.