Számos animációs tantárgyat tanítasz a METU-n (Budapesti Metropolitan Egyetem) a tanszékvezetői munkád mellett. Hogyan kerültél a kutatói-, majd az egyetemi pályára?

Egyáltalán nem terveztem tudatosan, hogy valaha is átkerülök a "másik", vagyis az oktatói oldalra. Az egyetemi létre jellemző szellemi közeget viszont mindig is inspirálónak találtam, hiszen egyszerre jelent folyamatos szakmai kihívásokat, de ugyanakkor aránylag nagy mozgásteret is. Így, amikor a doktori képzés elvégeztével, felmerült a lehetőség, hogy bekapcsolódhatok a felsőoktatásba, nem sokat hezitáltam. És bár, mint minden területen, itt is adódnak fejtörést okozó helyzetek és feladatok, sokkal nagyobb arányban vannak az izgalmas, motiváló pillanatok. Közhelyként hathat, de nagyon is igaz, hogy a hallgatóktól rengeteget lehet tanulni, az ő gondolkodásuk, útkeresésük ösztönzően hat és folyamatos önfejlesztésre sarkall.

Vissza tudsz emlékezni arra a pontra, amikor igazán érdeklődni kezdtél az animáció iránt?

Visszagondolva, talán azt emelném ki leginkább, hogy mindig is vonzott a ritmus és a mozgás bármilyen megnyilvánulási formája. Ez kiegészült azzal, hogy a művészeti területek közül több minden érdekelt alkotói oldalról is, mint például vizualitás, tértervezés, irodalom, zene. Némi időbe telt, amíg tudatosult bennem, hogy az animáció műfaja az, amelyik tökéletesen megtestesíti ezt a mértékű komplexitást, de onnan már nem volt visszaút.

Jelenleg az Animáció és Média Design Tanszék vezetője vagy a METU-n. Hogyan váltál tanszékvezetővé? Pontosan milyen kihívásokkal jár ez számodra?

Egyrészt nyilván szakmai kihívásokkal, hiszen a folyamatosan változó alkotói szemlélet, és a még erősebben fejlődő technikai lehetőségek azt sugallják, hogy ezeket jó időzítéssel és főleg jól értelmezhető módon beemeljük az oktatásunkba. A szakmai szempontokon túl, ennek a feladatkörnek van egy markáns szervezési és emberi oldala is.

A tanszék működésének illeszkednie kell az Egyetem struktúrájába, de ezzel egyidőben nagyon fontosnak tartom, hogy támogató, inspiráló környezetként hasson mind a hallgatók, mind pedig az oktató kollégák számára.

Tehát ez is meglehetősen összetett műfaj a maga nemében és talán az az egyik legnagyobb kihívás, hogy egyik pillanatról a másikra kell váltani a megoldandó helyzetek jellege, természete között. Ezt szerencsére elég jól bírom, talán ezért is talált meg ez a feladatkör.

Te milyen utakat látsz ma Magyarországon az animációs oktatásban tanárként és tanszékvezetőként?

A magyar animáció hagyománya és hírneve kiemelkedő, jelenleg pedig fantasztikus sikereket érnek el a magyar alkotók az animáció minden műfajában, nemzetközi viszonylatban is. Diákként vagy egyetemi hallgatóként, ilyen szakmai környezetben ismerkedni egy hivatással, kivételes állapot.

Fontos lenne erősíteni a kapcsolatot az oktatási intézmények és a stúdiók között, hogy a fiatalok minél előbb betekintést nyerhessenek a valós produkciókba.

Ehhez természetesen anyagi és infrastrukturális feltételek szükségesek a teljes animációs szakmára vonatkozóan, amelyek jelenleg nem állnak hiánytalanul rendelkezésre. Bízom benne, hogy a jövőben történik ezen a téren pozitív változás, hiszen Magyarországon az animáció műfajában rengeteg szakmai potenciál van, mind a szerzői, mind pedig az alkalmazott területen.

A METU egyik kitűzött célja, hogy a külföldi hallgatókat bevonva regionális együttműködéseket hozzon létre az alkotók között. Hogyan specifikálnád a METU képzését a többi animációs iskola között a Közép-Kelet Európai régióban?

A hallgatóink sokfélék, ráadásul az angol nyelvű képzésünkre a világ minden tájáról érkeznek jelentkezők, igen változatos kulturális háttérrel. Így a legfontosabb szempontunk, hogy mindenkit a saját elképzeléseihez igazodva segítsünk egy minőségi szakmai tudás felé. A technikai jártasság is elengedhetetlen, így erre is hangsúlyt fektetünk, hiszen olyan szakemberekre is szükség van, akik a produkciók kivitelezésében vállalnak nagyobb szerepet. A METU animáció a rövidfilmkészítés műfajához kapcsolódik erősebben, de nyitunk a hangsúlyosabban alkalmazott területek irányába is. Röviden, a METU egyedisége a sokféleségben rejlik és az arra való törekvésben, hogy a képzéseink lépést tartsanak a kreatív iparban tapasztalható dinamikus fejlődéssel.

Az animáció szakra érkező hallgatók részéről milyen elvárásokat érzékelsz? Megfigyelhető változás őket illetően az elmúlt 10 évben, és hogyan képes a változásokra reagálni az egyetem?

A hallgatók rátermettsége, érdeklődése, kreativitása változatlan, de talán kicsit más irányban keresik a kihívásokat, mint pár évvel korábban. Egyfelől az egyre növekvő információ áramlat az, ami módosítja a prioritásokat, szélesebb, de kevésbé mély rálátást generálva egy-egy témakörre. Másfelől, a technika fejlődésével, minden irányból kényelmi funkciók vesznek körül bennünket, így a kreatív területen is egyre több minden már „készen kapható”. A folyamatok egy részét elvégzi helyettünk egy szoftver, applikáció, vagy nemsokára akár a mesterséges intelligencia. Ezek nagyon izgalmas eszközök, és keresni kell a lehetőségeiket, de fennáll az a veszély, hogy egymáshoz nagyon hasonló dolgok születnek. Alapszinten akár hasznos is lehet, de egy ponton túl unalmassá válhat, tehát a kreatív pluszt változatlanul magunkból kell elővarázsolni. Mivel állandó változásban élünk, nem lehet már a jövőhöz szükséges tárgyi tudást maradéktalanul átadni, de a minőségre és a megújulásra való igényt mindenképpen tudatosítani kell a következő generációkban, ahogy azt a szemléletet is, hogy az egyre fejlettebb technikát hasznosítani kell, de a kreativitásunk szolgálatába állítva.

Idén egy METU-s filmválogatással is készülsz a Primanimára. Szerinted az animációs filmfesztiválok hogyan járulnak hozzá a fiatal alkotók, diákok fejlődéséhez és karrier kilátásaikhoz? Mit gondolsz, milyenek a fesztiváltoztatási lehetőségei a METU-n készült animációknak?

A fesztiválok nagyon motiválóak minden résztvevő számára. A hallgatóinkat bíztatjuk arra, hogy ha van rá lehetőségük, látogassanak el ezekre az eseményekre, inspiráció gyűjtés és kapcsolatépítés céljából. Magyarországon szép számban vannak színvonalas és karakteres fesztiválok, a Primanima is egyértelműen ilyen, rekordidő alatt vált az animációs művészet meghatározó szakmai fórumává. Nagyon örülünk a METU-s szereplésnek, a diák versenyprogramban is vannak filmjeink, ami már önmagában siker. Rendszeresen nevezzük a filmjeinket fesztiválokra a világ minden tájára, némelyikre a hallgatók személyesen is ki tudnak utazni. Szakmai karrier kizárólag a fesztiválszereplésekre kevésbé építhető ugyan, – bár nem teljesen elképzelhetetlen – de a kibontakozást ezek az események mindenképpen segítik. Az itt gyűjtött impulzusok minden alkotó esetében előre viszik a szakmai munkát.

Az idei Primanimán a Masters versenyprogram zsűri tagjaként leszel a fesztivál vendége. Ha nagyon egyszerűen kellene választ adnod arra, hogy te miért szeretsz, értékelsz egy animációt, akkor mit mondanál?

Fontosnak tartom, hogy egy film egyenrangú partnernek tekintse a választott célközönségét, vagyis az önkifejezésen túl a befogadhatóságra is helyezzen kellő hangsúlyt.

Ez a kommunikáció lehet dramaturgiai, vizuális vagy egyéb fókuszú, lehet szorosabb vagy lazább, de léteznie kell.