Radu, te Romániában születtél, mégis Portóban szervezel fesztivált. Mi a BEAST története?

Radu Sticlea: Tanulmányi célból költöztem Portugáliába, vizuális kommunikációt és intermédiát tanultam. Visszamentem Romániába, de aztán ott abbahagytam az egyetemet, és Portugáliában folytattam. Az eredeti terv az volt, hogy csak egy kis filmbemutatót tartok, mert az osztályomban még a tanároknak sem volt semmilyen ismerete a romániai vagy kelet-európai filmekről. Tinédzser koromtól fogva több filmfesztiválon vettem részt különböző pozíciókban, talán ez volt a mozgatórugója annak, hogy fesztivált rendezzek itt. Végül barátainkkal, akik alkotók és kurátorok, egy kollektívát hoztunk létre Portóban, az Okna Kulturális Egyesületet. A csapatunk többnyire a kelet-európai régióból származik, de valamilyen módon mindannyian kötődünk Portugáliához. Most már tíz éve vagyok Portóban, idén hat éves a fesztivál, úgyhogy azt hiszem, még itt leszek egy darabig.

Négy versenyszekció van, egy dokumentumfilmes, egy kísérleti, egy játékfilmes és egy animációs. Milyen filmek kerülnek be a fesztiválra?

R.S.: A válogató bizottság körülbelül húsz emberből áll, de ezekből sokan cserélődnek, így a válogatás minden évben kicsit más. 

Szeretnénk bemutatni feltörekvő filmeseket, női rendezőket és a queer kultúrát, tehát Kelet-Európa progresszív filmes oldalát.

A filmes versenyen túl van egy akadémiánk oktatási projektek számára, és most először filmipari rendezvényeket is szervezünk. Tehát minden egyes szekcióban más intézményekkel dolgozunk együtt, egyikük volt idén a Primanima.

Milyen kihívásokkal szembesültök a fesztiválszervezés során?

R.S.: A legnagyobb kihívás az elején az volt, hogy mindent mutatunk, csak portugál filmeket nem. A lehetséges támogató partnerek reakciója nem volt túl bíztató, mert érthető módon ők inkább a portugál mozi népszerűsítését szorgalmazták volna. Még mindig nem kapunk túl sok támogatást, de az idei a hatodik kiadásunk, és van néhány szervezet és nagykövetség, ami támogatja a fesztivált. Elmentünk az általunk képviselt országokba, hogy találjuk finanszírozást, ez volt a legnagyobb küzdelem. Reméljük, hogy sikerül olyan stabil finanszírozási forrást szerezzünk, ami munkahelyeket is teremt, mivel a stáb nagy részének ez még mindig csak egy hobbi. Több embert kell bevonnunk, ez már nem egy nappali projekt.

Pavla Rouskova: Valóban, minden Radu nappalijában kezdődött. Az első animációs workshopon pedig néhány növényt, szalagot, székeket és építőanyagot használtunk az animációs állomás létrehozásához, mindent telefonnal rögzítettünk. Ahhoz képest már-már szürreális, hogy mennyire profi az idei Primanima workshop. Szóval bizonyos dolgokkal már nem küszködünk, de mindig jönnek újak helyettük.

‍

Van valami, amit szeretnétek elérni, de egyelőre távoli célnak tűnik?

R.S.: Nagyon szeretnék koprodukciókat létrehozni, és azt is, ha több filmipari eseménynek adna helyet a fesztivál. Remélem, hogy a következő öt évben lesz koprodukciónk Portugáliával, Romániával vagy Magyarországgal, vagy más országgal a régióból.

 Az az álmom, hogy hidat teremtsünk kelet-európai filmesek, producerek és Portugália között, több közös van bennünk, mint gondolnánk. Portugália nem túl gazdag és nem túl szegény, sok szempontból ugyanazokkal a problémákkal küzdünk. 

P.R.: Közönségszavazást is szeretnénk, évek óta próbáljuk megvalósítani. De lépésről lépésre haladunk, ez az egyik cél a sok közül.

Érzésem szerint meglehetősen szervezettek vagytok, és remekül tudtok csapatmunkát végezni. Hogyan látjátok ezt belülről?

R.S.: Tulajdonképpen teljesen kaotikusak vagyunk! De lehet, hogy más fesztiválokhoz képest nem is vagyunk annyira szervezetlenek. Van egy világos struktúránk, hogy hogyan rakjuk a dolgokat a helyükre, reméljük, ez jövőre sem esik majd szét.