‍Pethő Zsolt 1937. július 6-án született Budapesten. Zeneszerző, akinek fő működési területe a rajzfilm-zene. Magyarországon talán nincs is olyan ember, aki ne ismerné valamelyik szerzeményét, hiszen ő készítette többek között számos Gusztáv epizód, a Vizipók-csodapók,  a Mirr-Murr, a Misi Mókus, a Pom-Pom, A legkisebb ugrifüles, a Frakk, a macskák réme, a Nagy ho-ho-horgász, az Erdő kapitánya vagy a Vili, a veréb zenéjét. Fülbemászó dallamai lényegi elemében határozták meg a magyar animációs mesefilmek hangulatát, karakterét.

A Pannónia Filmstúdióba 1962-ben kerültél, ahol 34 éven át a stúdió zenei referense voltál. Ez idő alatt számtalan magyar animációsfilmhez írtál zenét. Mennyihez is pontosan?

Kapásból nem tudok válaszolni, de minden munkámról nyilvántartást vezetetek. Ebből könnyen kiderül, hogy többek között 19 mesesorozathoz, 5 rajzjátékfilmhez szereztem zenét. Reklámfilmek és hasonló apróságok esetében a „számláló” 324-en áll! A Gusztáv filmek közül például összesen 72 epizódhoz írtam zenét.

Hol tanultad a zeneszerzést?

A Konzervatóriumban, ahol először 1952-ben a karvezetés és az oboa szakon kezdtem meg tanulmányaimat, és csak később vettem fel a zeneszerzés és ének szakokat. A zeneszerzést az a Sugár Rezső tanította, aki például a Hősi ének című oratórium zenéjét szerezte, amelyhez pedig – a rajzfilmes körökben is méltán ismert – Romhányi József írt szöveget. Emlékszem néhány sorára: „Jöjj néma gyász, áradj szívemben szét feketén!” Hát van ilyen Romhányi szöveg is! Romhányival egyébként nekem is volt szerencsém dolgozni. A Nepp által írt és Foky Ottó által rendezett La Desodora című bábfilm-operámhoz ő írta a többnyelvű, „értelmes-halandzsa” verseket! ‍

‍Tekintsünk vissza a kezdetekre! Mikor írtad az első zenédet?

Úgy 1958 körül, amikor is néhány zongorakíséretes dalt komponáltam. Ezek közül négyet Sándor Judit (Steinert Mária kíséretével) 1960 szeptemberében előadott a Magyar Rádióban. Ekkor éppen a rövid, de örökkévalóságnak tetsző katonaidőmet töltöttem. Két fegyverpucolás közt a laktanya folyosóján az egész század vigyázzban állva meghallgat(hat)ta a műsort. Mondhatom, a „közönség” kellő értetlenséggel fogadta az elhangzottakat. Egyébként a katonaságnál ismertem meg Szabó Sipos Tamást, aki egy szomszédos harcászati egységben szolgált, és aki később az animációsfilm egyik érdekes egyénisége lett.

Hogyan kerültél kapcsolatba a rajzfilmmel?

Világra eszmélésem óta különös vonzalmat éreztem a rajzfilm iránt, így nem csoda, hogy amikor orientálódni kezdtem a világ dolgai közt, előre megfontolt szándékkal nekiindultam a műfaj meghódításának. A konziban erre még nem volt lehetőség, sokféle zenét kellett írnunk: zongoradarabokat, dalokat, kórusműveket, de rajzfilmzenét soha.

Mégis mikor nyílt módod először arra, hogy rajzfilmzenét szerezz?

1960-ban véletlenül úgy alakult, hogy Macskássy Gyula referenciaanyagot kért tőlem.  Kitaláltam egy rövid történetet egy figuráról, aki megy az erdőben, megijed és más efféle események történnek vele. Erre aztán írtam egy szituációs zenét. A konzi egyik termében pedig a barátaimmal felvettük egy Mambo magnetofonra, és ezt az anyagot vittem el végül a Macskássy Gyulának. Ő meghallgatta, majd azt mondta, hogy szól ha lesz valamilyen munka. Ez egy év múlva következett be, ekkor készítettem az első filmzenémet egy reklámfilmhez. Ez volt a Táblás csokoládé.

Táblás csokoládé?

Igen, ami után pedig a rendkívül vonzó című (és tartalmú) „Lábgombásodás” című reklámfilm következett, Szabó Sipos Tamás rendezésben.

Gondolom rögtön „világhíres” lettél, és ezek után a produkciók után felvettek főállású zeneszerzőnek?

Nem éppen zeneszerzőnek, hanem zenei referensnek, aki a szinkronizálás során előforduló speciális zenei munkákat végzi.

A 60-as, 70-es, 80-as években aztán egymás után készültek az animációsfilm sorozatok, a rövidfilmek, majd a rajzjátékfilmek is, és hozzájuk az általad írt filmzenék. Elégedett vagy ezekkel a munkákkal?

Többnyire igen, bár az utómunkálatokra általában rendkívül rövid idő jutott. Gyakran évekig készült egy rajzfilm, a zeneszerzésre és a zenefelvételre viszont legtöbbször csak rendkívül kevés időt hagyott a gyártásvezetés, mintha nem lenne elég fontos.

A zenekar létszáma sem mindig elégítette ki a feladatok megoldására gondolt igényeimet, de a változatos zenekar-összeállításra sok lehetőségem volt. Mindenképp meg kell említem Hidas Frigyes nevét, aki karmesterként gyakran segített zenéim megszólaltatásakor.

A rendezők mennyire törődtek a filmzenével?

Általában tudták, mit akarnak. Dargay Attila például a klasszikusokat szerette, azokat dúdolászott, Nepp József pedig a jazzért rajongott. Az évtizedeken átívelő Gusztáv filmekhez általában ketten írtunk zenét, Deák Tamás és én, illetve egy-egy alkalommal más is. Nepp, a rendező jazz hangvételt szeretett volna hallani a filmek alatt, így nekem is meg kellett barátkoznom evvel a műfajjal, pedig nem ez áll hozzám a legközelebb.

A hagyományos, hangszeres zenét szereted jobban vagy az elektronikus, szintetizátorra írt munkákat?

A műfajtól sok függ. A szintetizátor a modern kor átka és áldása. A legjobb az (lenne), ha választani lehetne a hangszeres apparátus vagy a szintetizátor(ok) közt. A szinti önmagában való alkalmazását azonban gyakran a kényszer szüli, vagyis a pénz- és időhiány. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szintetizátorral önállóan dolgozhatok és nem kell másokat instruálni. Ilyenkor magam vagyok a szerző, az előadó és a hangmérnök is egyben. Nekem egy elavult Atari típusú számítógépem van, azzal vezérlem a különféle ketyeréket. A célnak tökéletesen megfelel, nincs szükségem újabb számítógépre.

Hogyan alakultak számodra a rendszerváltás utáni évek?

Mint sokan másoknak az animációsfilmes szakmákban, nekem is kevesebb megrendelés jutott. Egyszerűen nem készültek filmek, amelyekhez írhattam volna zenét. De azért ez a dolog reményeim szerint nincs még lefutva. A legutóbbi évekből talán az Egérút című rajzjátékfilmet tudnám említeni, viszont a szűkös anyagi  kereteket mutatja, hogy ezt a zenét is kizárólag szintetizátoron lehetett előadnom. Írhatnék ugyan magamtól magamnak is különféle „műveket”, ahogy azt a konzervatóriumi évek alatt is szükségszerűen tettük, de számomra a zeneszerzés alkalmazott művészet, ha nincs film, nincs mihez írni a zenét sem. 

A megírt és előadott zenéid hol vannak most?

Még 1995 körül a Pannónia filmstúdió átköltözése, – összeomlása – előtt többet kimenekítettem, és jelenleg a pincében tárolom őket; többnyire régi, orsós magnószalagokon találhatóak meg. A filmek pedig természetesen a Filmarchívumban vannak. Néha elő kellene venni onnan őket.

‍Patrovits Tamás*, 2004. szeptember‍

* 2004-ben a MANIFESZT egyesület keretein belül rövid interjúkat készítettem rég elfeledett magyar animációs filmművészekkel. Olyan alkotókat választottam interjúalanyoknak, akikkel évtizedek óta egyáltalán nem vagy csak elvétve jelent meg szakmai beszélgetés. Ezek az interjúk eleinte igen, aztán több, mint egy évtizedig nem voltak elérhetőek. A PrimaZine felületén ismét helyet adhatunk nekik, így előbb-utóbb elérhetőek lesznek a beszélgetések Erkel Andrással, Foky Ottóval, Gémes Józseffel, Pethő Zsolttal, Vajda Bélával és másokkal.

Bár az online szerkesztőfelület elviselné az interjúk visszadátumozását is, mégis inkább mai dátummal tesszük fel őket, és a cikkben jelezzük eredeti dátumukat.

‍