Athénban és Londonban is tanultál, fél lábbal itt, fél lábbal ott élsz és dolgozol. Hogy kell ezt elképzelni? Úgy gondolom, hogy kevesebb a finanszírozási lehetőség Görögországban.

Athén és London két nagyon különböző hely animáció készítés szempontjából. A világjárvány ideje alatt sok minden változott, mostanra már nem a két város között élek, hanem főként Athénban. Bár sok nagyszerű együttműködésem és munkám van az Egyesült Királyságban, azért most több a görög projekt.  Az animációs szcéna meglehetősen kicsi itt Görögországban és a támogatás mindig problémás, de úgy érzem, mégis nagy erő van ebben az összetartó közösségben. London talán frissebb ezen a téren és anyagilag is egyszerűbb ott, ugyanakkor hatalmas a verseny. Ez egy olyan légkört teremt, ami megnehezíti az egyedi, kockázatosabb ötletek megvalósítását. Athén nagyon zűrzavaros, ami finanszírozást illeti, de az emberek nyitottak az új ötletekre és az új filmkészítési módszerekre, a rizikó vállalása és a kísérletezés nem idegen tőlük, így hatalmas bizalom alakul ki az így készülő produkciók alatt. Az a legjobb, ha valami koprodukcióban készül mindkét világot/országot egyesítve, amelyeket szeretek.

Van-e különbség a Görögországban és a Nagy Britanniában készült munkáid között? Vagy igyekszel ötvözni a két hagyományt? A NFTS-ban készült munkádban is a görögországi gyerekkorodat idézed meg.

Ahogy már említettem, óriási a különbség a támogatás és a gyártás terén. Mindenesetre, ha ez még időnként kreatív kihívásokat is jelent, úgy látom, hogy hasonló módon dolgozom, ami a látványt és a tartalmat illeti.  Rendezés közben nagyon személyes módon közelítem meg a történeteket még akkor is, ha nem én írtam a forgatókönyvet. Az animációs filmkészítés egy állandóan változó folyamat, szeretek belemerülni a különböző technikákba, különösen a stop-motionbe. Ez lehetőséget ad arra, hogy felismerjem magam a pici dolgokban és az a célom, hogy ezeket a kis meglátásokat  át tudjam adni egy szélesebb közönségnek.

Szívesen dolgozol gyurmával, mi ennek az oka, miért szereted ezt a technikát? Mi benne a legnagyobb kihívás? Nehéz olyasmit megalkotni, aminek modern érzete van? 

A gyurma animáció volt az első találkozásom a stop-motionnel. Nagyon kedvelem azt a szabadságot, amit magában rejt, mivel hasonlónak érzékelem a 3D-ben történő rajzoláshoz. 

Bármilyen eszközre is van szükséged, könnyen létrehozod, ez kreativitást és spontaneitást ad a folyamathoz. Eddigi munkáim során a gyurmázást a magam módján próbáltam alkalmazni vegyítve a kivágásos technikákkal és a VFX-szel, amely a hagyományos gyurma animáció megjelenését és érzetét frissítette. Mindenesetre nem mondanám magam profi stop-motion animátornak, mivel a médiumot inkább mint eszközt élvezem a munka során. A legnagyobb kihívás számomra azonban a gyártási idővel kapcsolatos, mivel az alkotói szabadságot néha nehéz ütemezni és megjósolni.

Az animációidban fontos szerepet kap a humor. Te is úgy gondolod, hogy vicces filmeket készíteni mindig nehezebb feladat? Te miért ezt választottad? Mégis miért szereted megpróbálni ezeket az érzeteket előhívni a filmjeidben?

Nagyon nehéz lenne nem használni a humort a munkáimban.

Amikor komolyabb és súlyosabb témákkal próbálok foglalkozni, akkor is előbukkan a humor valamilyen formában. Szerintem ez azért van, mert alkotás közben annyira élvezem az animációkészítés kifejező oldalát, hogy ezt valahogyan tudat alatt is beleépítem a filmjeimbe.

Ha valamit mozgatok, olyan csoda érzésem támad, ami valahogy kapcsolódik a fizikai humorhoz. Ennek ellenére sosem úgy fogok neki egy forgatókönyvnek vagy egy projektnek, hogy komédiaként gondolok rá. Azt hiszem, hogy vígjátékot készíteni az egyik legnehezebb dolog a filmezésben. Az én humorom pedig inkább fizikai és viselkedés alapú, mintsem helyzetből fakadó. A mozgás maga és a jó időzítés számomra a legizgalmasabbak az animáció készítésben, úgyhogy ezt próbálom közvetíteni a közönségnek is a munkáimon keresztül.

Magamat ismerve a humor mindig is ott lesz valahol, de elsősorban nem megnevettetni akarom az embereket, hanem bevonni és kapcsolatba hozni őket a filmekkel.

Számtalan videoklip, illusztráció, film főcím és VFX készítése fűződik a nevedhez. Mit élvezel legjobban az alkalmazott művészetekben? Mennyire tudsz szabadon dolgozni?

Mielőtt elkezdtem animációkat rendezni, alapszakon grafikai tervezést tanultam, szóval ezzel is szeretek foglalkozni.  A vizuális és koncepcionális kihívások rendkívül szórakoztatóak tudnak lenni, így a megrendelt munkákat is izgalmasnak találom, főként ha a kreativitásban is szabadságot kapok. Most például egy teljes részt rendezek egy stop-motion antológia sorozatba. Mások forgatókönyvein és ötletein dolgozni egy nagyon érdekes kirakós játék, amiben én örömömet lelem. Összességében az alkalmazott munkának megvan a maga anyagi vonzata és gyártás szempontjából is tervezhetőbb, ez pedig nagyon jól jön a mindennapi életben. Sosem fogom abbahagyni a saját filmek készítését, mert azokon keresztül önmagammal kerülök kapcsolatba és ez nagyon érdekes, de mindig szórakoztató együttműködni és részese lenni valaki más munkájának is.

Kik inspirálnak, kiknek a munkáit követed vagy tartod fontosnak? Néha úgy tűnik, hogy a görög animáció nem kap elég figyelmet a nemzetközi animációs közösség részéről, mit gondolsz, miért van ez?

Nekem a legnagyobb inspirációt a jelen és a múlt animációs rövidfilm rendezőinek a munkái adják. Nagyon vonzónak találom a rövid formátumot, ami kifejezetten illik az animációhoz. Itt van lehetőség a kísérletezésre és a személyességre, ami sokszor hiányzik az egész estés filmekből és a sorozatokból. Nagyon tisztelem a nemzetközi animációs közösséget, és a részének tekintem magam. Mindig fontos számomra, hogy részt vegyek fesztiválokon, hogy találkozzak elképesztő alkotásokkal és a világ minden tájáról érkező filmkészítőkkel. 

Görögországban van egy kicsi, de nagyon élő animációs közösség, amely folyamatosan növekszik. Még úgy is, hogy állami támogatás nem volt mindaddig, amíg egyre több és több görög animációs film nem készült, és mostanra az emberek is felfigyeltek erre. Hosszú út áll előttünk, de úgy gondolom, hogy a nemzetközi közösség mind a fesztiválokon, mind a koprodukciókban számon tartja a görög animációt.

Szerinted mik a legfontosabb szempontok egy gyerekeknek készült animáció esetében? 

A gyerekközönség a legkeményebb, mert az ő reakcióik nyersek és zsigeriek. Számomra a legfontosabb, hogy be tudjam őket vonni a karaktereken keresztül. A gyerekek ma már óriási mennyiségű tartalommal és köztük különösen sok animációval találkoznak. A kicsiknél a látvány nem annyira számít. A gyerekek még nem tesznek különbséget abban, hogy mi néz ki jól vagy rosszul, hanem a történetmesélés és az ösztönös reakciók ragadják meg őket. Azt mondják, a karakterek leginkább akkor érthetőek számukra, ha igazak és jól meghatározottak.

Engem mégis mindig meglep, hogy a gyerekek hogyan értelmezik az érzelmeket és a bonyolult filmeket nagyszerű, összetett karakterekkel.

Te milyen szempontok mentén fogsz zsűrizni?

Alig várom, hogy láthassam az új filmeket! Okos ötleteket, nagyszerű karaktereket és egyéni megvalósításokat fogok keresni. Biztos vagyok benne, hogy a versenyprogram tele lesz izgalmasabbnál izgalmasabb filmekkel.