Két éves koromtól a rajzolás az életem része; rajzolok, ha feszengek, ha boldog vagyok, ha valami jelentőségteljes történik velem. Inspirál egy illat, egy életérzés, valaki a buszon vagy az utcán. Nagyon szeretek karakterekkel dolgozni, karaktereket megalkotni, így úgy gondoltam, hogy az animációban megélhetem minden kreativitásomat.

A projektem központi témája a kapcsolatokat érintő kommunikációs nehézségek, azon belül pedig a gyermek-szülő kapcsolatra fókuszálva. A tinédzser kornak, a felnőtté válás időszakának sarkalatos pontjai kerülnek feldolgozásra, melyek hosszútávon is nyomon kísérhetik a gyermeket később felnőttként. Az alany nehezen nyílik meg a szülői félnek, az érzései nincsenek komolyan véve, a problémái el vannak bagatellizálva és a hétköznapi nehézségekkel egyedül kell szembenéznie. Az animáció során a „főhős” elkezdi elsősorban saját maga felé kommunikálni a gondjait, és ezt követően tud őszintén beszélni az anyjával. Egy olyan beszélgetés fog kialakulni, ahol a felek egyenlőek lesznek, és nem csak hallják a másikat, de meg is hallgatják.