Mióta foglalkoztat a filmes szakma, hol és kitől tanultál a legtöbbet?

Kicsi gyerekkorom óta vonzanak a filmek, de emlékszem, már tinédzser voltam mire egyáltalán felfigyeltem rá, milyen alkotóelemekből áll egy film, miben különbözik az egyik film a másiktól.

Akkoriban még nem volt iPhone, szinte lehetetlen volt hobbiból filmet forgatni, és a Super 8-as filmtechnikához sem volt hozzáférésem.

Vártam, hogy jelentkezhessek a Filmművészeti Egyetemre, ahová jól nem vettek fel. Oldalágon próbálkoztam, elmentem a reklámszakmába art directornak majd szövegírónak, reménykedve, hogy innen majd kamerák mögé jutok. Ez pár év múlva el is jött, egy UPC reklámkampánnyal, ez volt a Szőke kapitány, majd szép lassan egyéb munkákkal. A legtöbbet talán a saját hibáimból tanultam - a reklámszakma elég éles terep ehhez - , és egyszerűen filmek nézéséből, analizálásából.

Az általad rendezett „Minden rendben” című első nagyjátékfilmed elég érzékeny témát, egy morális dilemmát dolgoz fel. Mi inspirált ennek megalkotására? Honnan jött a téma?

Saját élmény, bár nyilván nem pontosan úgy ahogy a filmbe átdolgoztam. Egy film elkészülése éveken át húzódó folyamat, nekem kell, hogy olyan kérdést boncolgasson, ami kitart velem, a válaszaim változnak, ahogy én is változom. Így a film készítése nem csak egy kivitelezési munka, de egy élő, aktívan keresgélő folyamat, aminek minden lépcsőjében belülről kell válaszokat találjak. Így lesz egy film személyes, és talán meglepő módon a lehető leguniverzálisabb is.

Hogyan kérted fel Hajdú Szabolcsot a film főszerepére, akit 2017-ben az év filmművészének választottak?

Elolvasta a forgatókönyvet, tetszett neki, elvállalta, ennyi. Bár jó lenne valami izgalmas legenda, de így történt. Előtte viszont sokat törtük a fejünket, ki lenne a legjobb Sándor, de csak hozzávetőleges megoldásaink voltak. Amikor bepattant Szabi neve, láttam, hogy mindeki feje felett lámpa gyúlt, hát persze! A Szabi! És jól gondoltuk, egyszerűen és tökéletesen hozta a karaktert.

Filmrendezőként talán más szempontokat nézel egy filmben, mint a szakmailag nem „megfertőzött” nézők. Mennyire tudsz elvonatkoztatni? Mi alapján fogod értékelni az animációs filmeket zsűritagként?

Az első perctől fogva ugyanúgy nézem a filmet mint bármelyik néző, lenyűgözve, nyitottan, várom hogy elvigyen valahova a történet. Ha ez valamiért nem sikerül a filmnek, általában akkor kapcsol be a rendező énem. Elég furcsa 'mood', szekunder félelem lesz úrrá rajtam. Te jó ég, lehet hogy az én filmjeimben is ilyen hibák lesznek! És ott helyben jár az agyam, foglalkoztat, hogy én mit csinálnék máshogy, hogy rájöjjek mi lehet a hiba ami kivet a flow-ból.

Reményeim szerint fantáziadús és ötletes filmeket fogok látni. Számomra a jó animáció ott kezdődik ahol a hagyományos film véget ér. Az animációs médium sokkal tágabb határokat húz meg, és ezt érdemes kihasználni.

Amit rendezőként magam is keresek, az a tartalom és a forma egysége. A legjobb filmek ismérve, hogy az az érzése van az embernek, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy a sztorit másképp is ugyanilyen jól lehetne elmesélni.

‍