Hogy kerültél Észtországba és miért pont ott  akartad folytatni az animációs tanulmányaidat?

Miután megszereztem az animáció alapszakos diplomát Zágrábban és Krakkóban, olyan helyet kerestem, ahol elvégezhetem a mesterképzést. Akkoriban nagyon keveset tudtam Észtországról, a fejemben csak egy távoli rejtélyes ország volt a térképen. Amit tudtam, hogy az észtek bizarr animációs filmeket készítenek. A zágrábi Animafesten minden évben láttam párat, amiket nagyon izgalmasnak találtam, ezért kíváncsi lettem a helyre. Később megtudtam, hogy Priit Pärn Tallinnban tanít és a program középpontjában a történetmesélés áll. Szóval szerencsét próbáltam és végül fel is vettek az Észt Művészeti Akadémiára.

Az első filmed A nagyszerűség demonstrációja négy felvonásban bevallottan karikírozza az észt animációt. Mit gondolsz vannak olyan jellegzetességek, visszatérő elemek, amelyek alapján azonnal fel lehet ismerni egy észt animációt?

A filmem valamilyen módon egy humoros tisztelgés az észt animáció előtt és sok utalást rejtettünk el benne a kortárs filmkészítőkre vonatkozólag, akik hatással voltak ránk és segítettek minket. Szerintem stilisztikailag teljesen nyilvánvaló, hogy van benne valamiféle „észt íz”. Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi, de szerintem több minden kombinációja. Az észt filmekben általában erős a szürrealisztikus hagyomány, a fekete humor és egy sajátos durva rajzstílus is jellemző rájuk.

‍

Hogyan dolgoztál együtt a társrendezővel, Morten Tšinakovval? Szerinted befolyásolta a stílust és a történetet, hogy két különböző háttérből jöttök?

Mortennel az  Észt Művészeti Akadémián találkoztunk, ahol ugyanazon a szakon tanultunk. Morten a forgatókönyv első verziójával és néhány vázlattal keresett meg. Felkért, hogy csatlakozzak a projekthez, és attól a ponttól kezdve együtt dolgoztunk rajta, rendeztük,  terveztük és animáltuk. A történet kis szkeccsek és abszurd helyzetek gyűjteményeként kezdődött, az orosz Daniil Harms írásaihoz hasonlóan. Ezeket az elemeket, szkeccseket végül összefűztük egy nagy egésszé. A történet kicsit olyan, mint egy kirakós. Annak ellenére, hogy eltérő háttérből jövünk, hasonló az ízlésünk a filmek, az irodalom és a zene terén, így az együttműködés egyszerű és jó volt. A film Észtország és Horvátország koprodukciójában készült, emiatt Zágrábban és Tallinnban is dolgoztunk rajta. Manapság szerintem nincs olyan konkrét iskola, amelyet tipikusan horvátnak neveznék. Inkább sok csodálatos animációs alkotó dolgozik, akik a filmkészítéshez sajátos, egyéni megközelítést alkalmaznak.

Milyen lehetőségei vannak a  kisebb európai animációs közösségeknek, mint például az észt és a horvát?

Szerencsére mindkét országnak vannak olyan filmfinanszírozó szervezetei, mint a HAVC (Horvát Audiovizuális Központ), az EFI (Észt Filmművészeti Intézet), a KULKA (Észt Kulturális Alapítvány), így a filmkészítőknek van hova pályázni a  projektjeikkel.

Ha valaki kisebb országból származik, a koprodukció mindig jó ötlet, nemcsak a pénzügyi támogatás miatt, hanem mert így különböző országok kreatív erőit össze lehet kapcsolni.

A horvát animáció hagyományai hosszú időre nyúlnak vissza. Milyen a mai horvát animáció?

Igen, a horvát animációnak nagy hagyományai vannak a zágrábi iskola miatt, aminek meglehetősen egyedi stílusa volt. De manapság szerintem nincs olyan konkrét iskola, amelyet tipikusan horvátnak neveznék. Inkább sok csodálatos animációs alkotó dolgozik, akik a filmkészítéshez sajátos, egyéni megközelítést alkalmaznak.

A gyermekkönyveket is illusztrálsz és karikatúrákat is rajzolsz politikai magazinokba. Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a két dolgot, amelyek első látásra teljesen különbözőek?

Tetszik a gondolat, hogy egy történetet, érzelmet, ötletet egyetlen képkockába tudok sűríteni és láthatom, hogyan működik a szöveg mellé állítva. De valóban mindkettő teljesen eltérő megközelítést igényel. Egy könyvben megpróbálom követni a történet hangulatát, és általában sok kép követi egymást a szöveg kíséretében. A politikai karikatúra többnyire egyetlen kép, amelynek erős üzenetet kell közvetítenie, mivel gyakran foglalkozik a kortárs társadalom kérdéseivel. A szöveg egyfajta vizuális kommentárja metaforikus és szatirikus nyelven.

Most dolgozol valamin? Egyedül rendeznél vagy továbbra is Mortennel közösen?

Amikor A nagyszerűség demonstrációja négy felvonásban-t készítettük Morten és én spontán belevágtunk egy másik történet fejlesztésébe, és jelenleg az új filmünk, a Gólya gyártásának felénél járunk. Ezzel párhuzamosan egy észt író, Indrek Koff új könyvének illusztrálásán is dolgozom.