Édesapád, Magyar Bálint, a Vígszínház igazgatója volt. Hatására kezdtél a színházi dramaturgia iránt érdeklődni?

Édesapám és édesanyám, Siklós Olga hatására, ő dramaturg, később rádiórendező volt. A színház, a film, a hangversenyek, a múzeum életünk állandó résztvevői voltak és persze könyvek garmada vett körül. Láttam, ahogy dolgoznak, sokszor és szívesen beszéltek munkájukról, mindig a korunknak megfelelően. 

Élményszerűen ivódott belém nemcsak a színház és a drámák szeretete, hanem a működésük is. Láttam, ahogy anyukám „bábáskodásával” új magyar darabok születnek.

Apukám sokat mesélt arról a három évről, amikor igazgató volt, sajnos nagyon hamar a politika ellehetetlenítette. Akkor kezdett a gyerekkora óta imádott filmmel is foglalkozni. Sorra születtek színház- és filmtörténeti korszakalkotó művei. Nagyon sokat beszélgettünk, észrevétlenül csöpögtette belém a színház és a film varázsát.

Anyukámnál többször bent voltam a Rádióban felvételeken, és több évi stúdiummal felért, ahogy a színészekkel létrehozták a hangjátékokat, egy-egy jelenetet kibontottak, elemeztek.

A színházi és filmes dramaturgia mellett rádióinterjúkat készítettél, tanítottál, fordítottál, könyvet is szerkesztettél. Vannak olyan érzékeny témák, amikkel különösen szívesen foglalkozol?

Mindennel, ami a szabadsággal, emberi jogokkal, humánummal, demokráciával kapcsolatos. Mindennel, ami az autokrata rendszert megszünteti. Szívemen viselem a kirekesztettek, az elesettek sorsát, és a művészet humanista voltát hangoztatom, hiszen a művészet humánus – nem tud más lenni. Itt kapcsolódik össze a művészi tevékenységem a közéleti működésemmel.

Alkalmas eszköz az animáció társadalmi kérdések kifejezésére? Mire ad lehetőséget más műfajokhoz, kifejezési formákhoz képest?

Az animáció mint más művészeti ágak is, rengeteg féle témában adekvát. Hatalmas tárháza van, a fantázia és az asszociáció ezernyi lehetősége rejlik benne. Izgalmas művészi kifejező forma, az átváltozások, a vibrálások, a pillanatok alatt történő változások az élet legbensőbb lényegét vetítik ki. Talán a legszabadabb művészet. Hatalmas kohéziós erő tartja össze a pillanatok alatt ide-oda száguldó képeket. Gyermekkoromtól kezdve nagyon szerettem, és felnőttként éreztem meg, majd tudatosult bennem, hogy micsoda hatalmas pályákon vágtat végig, és milyen hatalmas asszociációs lehetőséget ad egy animáció – legyen lineáris történet vagy egy kavalkád.

Milyen szempontokat fogsz figyelembe venni a filmek zsűrizésénél?

Nyilván a filmek hatását nézem, szól-e valamiről, és annak milyen jelentősége van, ad-e valamilyen váratlan élményt, és hogy milyen eszközökkel közvetíti azt az animációs film.