Nagyon sok mindennel foglalkozol: énekelsz felnőtteknek és gyerekeknek, festesz, dalszövegeket és meséket írsz, performansz-szerű koncerteket adsz, bábokat és jelmezeket horgolsz és így sem teljes a lista. Hogy férnek meg ezek egymás mellett, mi köti össze őket?

Egymást inspirálják a dolgok. Festés közben például nagyon jól ellazulok, és sok spontán történet vagy szöveg ötlet jut az eszembe. Ha van egy csokor dal, abból általában lemez lesz, a lemezhez eddig mindig készült mesekönyv is, amit illusztrálni „kell”... és akkor megint festek és megint ellazulok és kezdődik minden elölről. Közben pedig meghorgolom a festett szereplőket, vagy olyan koncerteken alkalmazható interaktív szerepjátékokat találok ki, amelyekhez jó, ha van egy pár jelmez vagy kiegészítő, ezeket is nagyrészt magam állítom elő vagy felpimpelek pl. egy bolti cilindert vagy más kalapot.

Igazából kicsit nagyobban csinálom mindazt, amit egy gyerek alapból csinál (vagy legalábbis én gyerekkoromban), amikor önfeledten játszik. Azaz maga köré kanyarít egy képzeletbeli világot.

Először egy Jeles András filmben láttalak sok évvel ezelőtt, akkor nem gondoltam, hogy a koncerteden fogunk ugrálni a gyerekeimmel. Hogy jutottál el a felnőttektől a gyerekekig?

Ez vicces, mert tíz évesen is játszottam egy Jeles- filmben (Angyali üdvözlet), ahol mindenki gyerek volt, Az ember tragédiájának egy érdekes feldolgozása volt. Ez is az egyik alapélményem, hogy gyerekekkel jó közösen alkotni. Később csináltam egy filmet a 4 éves tesókámról, aki Egon Schiele albumát úgy „olvasta” fel, mint egy mesekönyvet: Zsófi húgom egy sztorit kreált a festményekhez. Ez a kisfilm is közelebb vitt a gyerekek elvarázsolt világához, ami azóta is a kedvenc területem, közegem.

Nagyon egyedi zenei és képi világot hozol létre, szerintem ez nem áll messze az animáció műfajától. Jól gondolom? Próbáltad már animálni a rajzaidat vagy a bábokat? Van ilyesmi terved?

Van egy díjnyertes „felnőtt” animációs kisfilmünk, a Fájdalom és Humorérzék, de több klippünkben is szerepel egy-két rajzfilmes betét, pl. a Pizsamátorban, a Karácsonyvárban. Volt, hogy MOME-sok is készítettek nekünk animációkat (pl. A Nap és a Tó).

Legszívesebben minden dalunkhoz készítenék vagy készíttetnék kisfilmeket, sőt akár nagyfilmet is. Persze ehhez rengeteg pénz és kapacitás kellene. Szuper lenne a horgolt bábokban rejlő lehetőségeket is kiaknázni, és nemcsak a koncerten alkalmazni, hanem maradandóbb formában is.

Neked vannak kedvenc animációs filmjeid? Min nőttél fel és miket szeretsz nézni most?

Gyerekkoromban rengeteg animációt néztem. Aztán felnőttként Kovásznai György Habfürdő c. filmje volt az, aminek szinte a misszionáriusa voltam. Ha valaki rosszat mondott erről a filmről, azt lekaratéztam vagy legalábbis leszájkaratéztam. Néhány éve a Nyomi szerencsétlen utazásai c. sorozatnak voltam nagy rajongója. Jókat nevetgéltem a humorán és élveztem az alkalmazott képi világot.

Szerinted mik a legfontosabb szempontok egy gyerekeknek készült animáció esetében?

A Nyomi pont nem erre a legjobb példa… Én minden agressziónak stoptáblát mutatnék. A kicsik mindent beszippantanak és nagyon nem tesz jót a lelküknek semminemű ijesztő, szélsőséges tartalom vagy kifejezésforma. Lehet, hogy mimóza vagyok, de emlékszem engem hogyan sokkolt gyerekkoromban pl. az Ózban, amikor elrepült visítva a boszorka. Én sokkal jobban bírtam a cseh derűt, Rumcájszékkal és a hozzájuk hasonló erdei manós történetekkel.

Egyértelműen devalválódik a külvilág és a kommersz gyerekfilmek esetében is mindig emelik a tétet olyan kódokkal, amelyek veszélyesek: fogyasztásra való hajlamosítás, agresszió, túlzott exhibicionizmus vagy extrém kinézetek projektálása, stb.

Te milyen szempontok mentén fogsz zsűrizni, mire fogsz figyelni?

A kreativitás, a békesség, a humanitás, a természetes hangvétel és a humor, melyek vezérelnek. Nagyon szeretem ha meglepnek, ámulatba ejtenek, elvarázsolnak. Nagy érdeklődéssel várom a filmeket!

‍

‍