Ducki Tomek magyar-lengyel animációs rendező és tervező, 1982-ben született Budapesten. Több díjazott kisfilm és videóklip alkotója. Diplomáit a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és az angliai National Film and Television School-on szerezte. Tíz éve főleg Krakkóban él és igyekszik többet aludni.

Ha jól tudom, a lengyel és magyar animációhoz is volt közöd gyerekkorod óta. A két hagyományból mit hozol magaddal? 

Nehéz megmondani, talán a Magyarországon többet szippantottam magamba a történetmesélésből és a cselekmény vezetésből, a lengyeleknél meg inkább az vizuális megközelítés és atmoszféra építés hatott rám. 

Minden filmedet más országban, más közegben készítetted. Mik a különbségek? 

Valójában majdnem hogy állandó csapatom van, így igazából nincsen nagy különbség a gyártásban. Néhányukkal van, hogy évekig fizikálisan nem is látjuk egymást, csak online dolgozunk. Gyakran, ha máshova hívnak rendezni, akkor hozom őket magammal a produkcióba. Az utóbbi néhány évben készült munkáimnak a vizuális világánál két tervező is közreműködött, akiknek a stílusa nagyban meghatározta a filmjeim látványát, az egyik a norvég Gina Thorstensen, a másik a lengyel Weronika Banasinska. 

‍

Számtalan videoklip, plakát készítése fűződik a nevedhez. Mit élvezel legjobban az alkalmazott művészetekben? Mennyire kapsz szabad kezet?

Manapság már ritkán vállalok plakátot, kivéve, ha van valami animációs fűződése. Teljesen más mechanizmusokat kíván meg a tervezésük és sok időmbe kerül, mire átáll az agyam. Az animációs munkáknál természetesen a videóklippeket nagyon kedvelem, de általában rettentően rövid idő áll rendelkezésre, viszont teljesen szabadon dolgozok és nagyon inspiráló a folyamat. Igaz, sokszor nem is jutna már idő konzultálni leadás előtt. Az közelmúltban többször is vissza kellett utasítanom egy-két kecsegtető ajánlatot, mert néha már irreálisan rövid idő állt rendelkezésre, és ehhez én már öregnek érzem magam.

A zenére való alkotást tovább tudod vinni a szerzői filmjeidben is? 

Természetesen, mivel a videóknál gyakran feltétel, hogy egyéni vizuális világuk legyen, ezért gyakran sokat kísérletezünk különböző történetvezetési vagy animációs technikákkal. Azonban soha sincs idő teljesen kicsiszolni a műveket, így ezeket az egyéni animációs munkáknál kompenzálom. Igyekszem mindig valamit továbbfejleszteni a korábbi projektből és mindig valami újat is húzni. 

‍

Az egyik videokliped Ádám és Éva történetének parafrázisa, a Fürdőben és az Életvonalban is komplex, szinte megválaszolhatatlan kérdésekkel foglalkozol. Az animáción kívül milyen más dolgok inspirálnak? 

A  megoldhatatlan kérdések, azok általában le tudnak kötni olyan hosszú ideig, amíg egy animáció készül. Ezen kívül a legjobb inspirációm a határidő. 

A Fürdőben is számtalan animációs technikát kombinálsz nagyon dinamikusan. Van olyan technika, ami mostanában nagyon foglalkoztat és kipróbálnád egy új alkotásban?

Igen, jelenleg az új kisfilmem gyártásának a derekán járunk, több újításon is dolgozunk és egy csomó dolog visszaköszön a videókból is. Ez az első munkám tulajdonképpen, ami javarészt kamera alatt, analóg módon készül, és sajnos szavakkal leírni igen nehéz, de van benne ásványi kristályoktól, vízfestékes krétán keresztül nedves rongyig minden, ami éppen dinamizmusában és dramaturgiájában illik az adott jelenethez.