Thomas Renoldner az egyik legelismertebb kortárs avantgárd animációs alkotó. Több művészeti területtel, zenével, festészettel, filmművészettel, installációkkal és performanszokkal is foglalkozik. Filmográfiájában számos kísérleti, animációs és dokumentumfilm szerepel, köztük a Sunny Afternoon és a Don’t know what. Az utóbbit több mint 100 fesztivál programjába válogatták be, Annecy-ben és Ottawában fődíjat nyert, Oscar-kvalifikációt szerzett, és az Annie-díj döntőse volt. Mindemellett gyakorlott oktató, a bécsi Képzőművészeti Akadémia animációs műhelyét vezeti, mellette pedig műhelyeket és szemináriumokat tart gyerekeknek, fiataloknak és professzionális alkotóknak is. A Bécsi Rövidfilmfesztivál (Vienna Independent Shorts) avantgárd animációs programjának egyik alapítója és társkurátora, illetve a BAAF (Best Austrian Animation Festival) alapítója és igazgatója.

A programról

Sok éve vezetek workshopokat. Gyerekekkel és fiatalokkal is foglalkoztam, két műhelyt a lányaim részvételével is tartottam. Van az alkotásnak ez a varázsos pillanata, ami lenyűgöz. Az örömnek a pillanata, amikor érzed, hogy létre tudsz hozni valamit. És ott van a meglepetés, amikor valami váratlanul elkezd mozogni. Ezek az erős érzések a gyerekeket arra késztetik, hogy tovább próbálkozzanak, folytassák az alkotást, kísérletezzenek és önmagukat is felfedezzék. Később a felnőtteknél úgy láttam, hogy a jó út az, ha el tudnak jutni a felfedezés örömének erre a pontjára. Persze az évek során szerzett tapasztalataimmal észreveszem az ötletek ismétlődését, az esetleg követett klisék veszélyét, vagy a mainstream média betolakodását a képzeletekbe. Igyekszem olyan utakat találni, amelyeken elkerülhetők ezek a hátulütők. Nagyon örültem, hogy együtt dolgozhattam Marzieval és Sinaval, akik hozzám hasonlóan arra a fókuszáltak, hogy a Jumpstart résztvevőinek teret adjunk önmegvalósításukhoz. Ahogyan a workshop elején felvezettem nekik, hogy az elgondolás, miszerint nem a történetmesélés mainstream megközelítésére figyelünk, hanem új utakat keresünk – elmozdulva mozi vagy a televízió képmezején kívülre az installációművészet felé – segíteni fog abban, hogy rátaláljanak ötleteikre, és átéljék az új tapasztalások örömét.