Miben más egy saját fesztiválon kurátornak lenni, és egy másikon zsűrizni?

Az Anilogue egy nagyon közönségbarát fesztivál, így amikor a filmeket válogatom a programba, szem előtt kell tartanom, hogy a budapesti filmrajongók minek örülnének, mit szeretnének látni. Annyi fesztiválon veszek részt, amennyin csak tudok, és több mint 2000 filmet nézek végig az Anilogue előzsűrizési időszakában. A munkám nem csak az, hogy megtaláljam a megfelelő filmeket. Közel 300 rövidfilm van minden évben, melyeket különböző blokkokba kell rendeznem és megtalálnom a helyüket a programban. Ez rendkívül nehéz feladat, és csak akkor bizonyosodhatok meg afelől, hogy a munkám jól végeztem el, ha hallom a közönség nevetését vagy a sóhajokat. Amikor más fesztiválon zsűrizek, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy vagyok a nézők közül, és még valakit boldoggá is tehetek egy díjjal.

Az animációs filmek szakértőjeként milyen fajta animációs filmeket szeretsz?

Keresem a valamilyen szempontból meglepő vagy különleges filmeket. A mindenkori kedvenceim elég sokfélék, nagyon szeretem például Theodore Ushev Tower Bawher, Mamoru Hosoda Az idő fölött járó lány, Max Hattler Collision, Špela Čadež Nighthawk és Priit Pärn's Háromszög című filmjét.

Az Anilogue 2003-ban egy baráti vetítésből indult, ami gyorsan nemzetközi fesztivállá nőtte magát. Hogy látod, az azóta eltelt 15 évben mi változott meg a leginkább az animációsfilm-fesztiválokat tekintve?

A legnyilvánvalóbb változás a fesztiválokra nevezett filmek számában látható, amely az elmúlt években hatalmasat nőtt. Ez részben azért van, mert egyre több animációs film készül minden évben. De ami még fontosabb, hogy könnyebbé vált a filmek fesztiválokra való nevezése. Amikor az Anilogue indult, az alkotók Beta SP-n, VHS kazettán, később DVD-n küldték el a munkáikat, ami nagyon drága volt. A fesztiválok számára normális volt, hogy évente több száz nevezést kaptak, főleg producerektől. Ma már lehet online nevezni a filmeket, így nincs plusz költsége (hacsak a fesztivál vagy a nevezési felület nem számol fel nevezési díjat), és a rendezők – professzionálisak és amatőrök egyaránt – sokkal szabadabban kezelhetik a filmjeiket. Az online nevezések korában már az a megszokott, ha évente több ezer nevezés érkezik a több száz helyett. Ez nagy nyomás a fesztiválszervezőknek, hiszen így még több filmet kell megnézni és előzsűrizni. Ugyanakkor ennyi és ilyen sokféle film lehetővé teszi a szervezők számára, hogy olyan programblokkokat állítsanak össze, melyek tükrözik az új trendek megjelenését.

Szerinted mi ma egy (animációs) filmfesztivál feladata?

Szerintem a fesztiválok legfontosabb feladata, hogy segítségenek a nézőknek eligazodni a között a rengeteg film között, amelyek elárasztanak bennünket, és hogy egyes rendezőkre, témákra és technikákra felhívják a közönség figyelmét. A filmvetítéseken túl a fesztiválok döntő szerepet játszanak a filmes oktatásban is azáltal, hogy az alkotókat is aktívan bevonják a programjaikba. A filmfesztiválok, különösen a rövidfilmfesztiválok, fontos alternatív forgalmazási platformot jelentenek azon filmek számára, amelyek nem férnének be a hagyományos moziforgalmazás keretei közé. Végül, de nem utolsósorban a fesztiválok a szakma tagjait is összehozzák.

Ducki Tomek idén szintén a Primanima nemzetközi zsűrijének tagja. Az Anilogue-gal több évben is együtt dolgoztatok vele, ő volt a plakát- és arculatfelelős. Milyen volt a közös munka?

Tomek már háromszor volt az Anilogue arculatfelelőse, és minden évben lelkesítőleg hatott ránk a munkája. Az Anilogue csapatával azóta követjük a munkásságát, mióta Életvonal című filmjével diplomázott a MOME-n, így mikor olyan művészt kerestünk, aki egyaránt jártas a tervezőgrafika és az animáció téren, rá esett a választásunk. Nagyon várom, hogy újra együtt dolgozhassunk!